| | Hírek : Legyen Ön is milliomos! | 
 
 Legyen Ön is milliomos!Boró  2006.03.29. 09:58 Most pénteken, március 17-én volt apáczais diák szerepel Vágó István műsorában, a Legyen Ön is milliomosban. Menj tovább és elolvashatsz egy riportot
Cserey Gábor, az első játékos, aki az utolsó kérdést is tudta a "Legyen Ön is milliomos"-ban. Egy újság riportja Vele: - Az utolsó perceket éli a sztárrá válás előtt. - Amikor kijöttem, miután nyertem, a tévések rám néztek, és azt mondták: "Nem irigyeljük, ami magára vár". Azóta rengeteg interjút adtam, és azért elviselhető. Csak tudjam beosztani az időt! - Milyen reményekkel ment be? - Azzal, hogy én legyek az első, aki túljut mind a tizenöt kérdésen. Elsősorban nem a pénz érdekelt.  - Fel lehet készülni? Megfelelő önbizalommam kell a feladat elé állni. Az első diplomámnál még én is izgultam. Azóta megtanultam megnyugodni. 2001-ben szereztem a harmadik diplomámat az Államigazgatási Főiskolán, és ekkor már meg tudtam tenni, hogy újságot olvasgassak a védés előtt. Nem múlik rajtam semmi. Mint ahogy a játékon sem.  - Trenírozta az agyát a játék előtt? - Néztem a játékokat, láttam, hogy mostanában gyakran tesznek fel mitológiai és komolyzenei kérdéseket. Ezeket egy kicsit átnéztem. Egyébként mindig is sokat olvastam. Két hét alatt nem lehet felkészülni. Egy élet alatt - talán igen. - Mesélte, hogy teljesen nyugodt volt. De a húszmilliós kérdésnél úgy tűnt, elbizonytalanodott.  - Annál én is azt gondoltam, nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. Az volt a kérdés: ki írt variációkat és fúgákat Handel egyik művére. Kiválasztottam a helyeset: Brahmsot. - Honnan tudta? - Fogalmam nincs. Mindig próbáltam megválaszolni a kérdést, mielőtt még előugrottak volna a variációk. Akkor Brahms jött. A negyvenmilliós kérdés már könnyebb volt: ha kétszázezres lécsőfoknál teszik fel azt, mióta volt Pozsony a magyar öszággyűlés intézményes székhelye, akkor azonnal bejelölöm a mohácsi vészt, 1526-ot. Leginkább az "intézményes" szó zavart meg, ezért tétováztam. - Mi segített? - Tudtam, hogy tudom. Ehhez a játékhoz szerencse is kell. A filmek és a könnyűzene például a gyengém - szerencse, hogy csak magyar filmes kérdést kaptam. - Van kabalája? Kifordított trikó vagy szerencsezokni? - Semmi ilyesmi. A lányom szerette volna, ha elviszem a kabala-állatát, de otthon hagytam. - Megnyerte a negyvenmilliót. - Akkor megnyugodtam. És arra gondoltam, nehogy hasta essek, amikor lekászálódom a székből. Meg is botlottam, de csak sikerült megmaradnom. Szerintem Vágó is "megzakkant" egy kicsit. Az adás végén elfelejtette átadni a bankkártyát. Aztán a nyakamba borultak a szüleim és a játékosok is. A stábtagok is gratuláltak. - Mikor jön a pénz? - Adás után két héttel. - Mi lesz a sorsa? - Esküvő lesz. Ezt elmondom mindenkinek, így a lányom most már kénytelen lesz férjhez menni. Veszek egy új autót, és felújítom a lakásunkat. - Utazás? - Ó, persze! Kamcsatkára akartam elutazni. Annyira gyönyörű! A gejzírek! A kék tavak! Sajnos, az iroda, ahol kinéztem az utat, idén már nem szervezi meg. Izland is jó lenne, de húzós az ára... - Na de negyvenmillióból... - Nem negyven! Adózni kell belőle, huszonhatmillió marad. Így aztán Franciaországba megyünk két hétre, saját szervezésben.  - Tehát akkor visszamegy dolgozni. - Hogyne. És nem csak a pénz miatt. Szeretem a munkámat!  A társadalombiztosításnál vagyok osztályvezető. Már több mint tíz éve dolgozom itt, és rengeteg emberrel találkozom.  - A családot szétveti az öröm? Büszkék rám. A lányom jelenleg tanul, és egy játéküzletben boltvezető. A fiam huszonöt éves, informatikus. A feleségem is nagyon boldog, hogy nyertem. Egyébként teljesen átlagos életet élünk. Szeretek olvasni, és sokat utazunk. Bejártuk a környéket: Erdélyt, Szlovákiát, Ukrajnát. Szeretünk vitorlázni is, bár saját hajóm nincs. És egyelőre nem is lesz. - Szerencsés ember; csak nyer majd egyet. - Egyszer nyertem kártyán, hatszáz forintot. Nem a szerencsére, inkább az eszemre hagyatkozom. |