Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával  összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki
     megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a
    homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
     Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol
     elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy
     pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához
     térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az
     életemet!"
     Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
     megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg
     kőbe vésted. Miért?
     A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba
     szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a
     szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy
     senki se törölhesse el.
     TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET
PEDIG
     KŐBE VÉSNI!!!
     Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit
     tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de
     az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.